Browsing Articles Written by

wheelchairguy

LIFESTYLE

We are ready for Christmas

december 22, 2015 • By

A Heaven In Styleba Németh Bianka (Brush) és Rigó Ági (Stíler) csábítottak el, amikor a lányok kitalálták, hogy a Mercedes Benz Fashion Week Central Europera ott készüljünk el. Amint beléptem rögtön kávéval fogadtak, majd pár perc múlva már ültem is át a fodrász székbe ahol Kriszti az elaludt hajamat rendbe rakta. Az egész max 30 percet vehetett igénybe, de az otthonos hangulat na meg, hogy kérés nélkül már kapom a reggeli kávét azonnal megfogott.

Képernyőfotó 2015-12-24 - 1.46.23

Visszatérő vendég lettem és azóta már többször jártam fodrásznál és masszíroztatni is, ami nekem az elmúlt időszakban nagyon sokat segített. A mindennapi tekerés után a hátam teljesen be tud állni ilyenkor pedig jól esik egy kis kimaszírozás az pedig külön piros pont, hogy Annával a masszőrrel remekül el lehet közben beszélgetni. Én pont azon emberek közé tartozom akiknek folyamatosan jár a szájuk ezért aztán szegény Anna a hátamon kívül még ezzel a kihívással is szembesül, de persze remekül veszi az akadályt. 😀

Képernyőfotó 2015-12-24 - 1.45.47

A fentieken kívül azonban a legfontosabbat még nem is említettem, hogy a Heaven In Style akadálymentes. Nagyon sokszor ütköztem abba a problémába, hogy egy fodrászatba nem tudtam bejutni, mert minimum 5 lépcső fogadott, de itt csak egy pici padkán kívül más nincs is.

Képernyőfotó 2015-12-24 - 1.46.37

Tegnap még karácsony előtt gyorsan beugrottunk egy kicsit koccintani :)


LIFESTYLE

Önkéntesként a SUHANJ! Alapítványnál

december 5, 2015 • By

A SUHANJ! Alapítvánnyal még jó 4 évvel ezelőtt ismerkedtem meg az első futásom alkalmával. Emlékszem nagyon aggódtam, hiszen az volt az első futóversenyem, persze tekerek a városban napi szinten pár kilométert, de az mégis más mint egy teljesen új közösségben találni magamat.

11227968_996958047012696_1715629622773118157_o
Vasárnapi nap volt és én konkrétan, majd halálra izgultam magam, hogy majd mégis hogyan viszonyul hozzám a társaság, de hamar kiderült, hogy semmiben sem mások mint te vagy én. Azonnal barátsággal fogadtak és éreztem, hogy ez nem az első és egyben utolsó futásom lesz. A versenyen minden támogatást megkaptam és azt a 10 kilométert egész hamar teljesítettük.  A célban aztán mindenki gratulált mintha ez lett volna már a sokadik versenyünk együtt.

Így a csapatban ragadtam és azóta folyamatosan veszek részt önkéntes feladatokban amiben csak tudok. Többek között versenyekre való koordinációban vagy a szombati edzéseink szervezésében és sokszor tartunk családi napokon érzékenyítő bemutatókat. Igazából arról szól, hogy megmutatjuk azt, hogy kerekesszékbe kerülés után sincs vége a világnak és persze azt, hogy milyen akadályokkal kell szembesülni egy kerekesszékesnek a mindennapok során.

Budapest nem a legakadálymentesebb városok egyike, rengeteg a padka, a lépcső, macskakő, térkő vagy az utóbbi kettő egy és ugyanaz?  Mindegy is, a lényeg hogy megvannak a maga kíhivásai. Az ilyen alkalmakkor pedig bólyákból, sörpadokból és egyebekből felállítunk egy akadálypályát, Ez általában úgy kezdődik, hogy sörpadok között keskeny helyen kell úgy átmenni, hogy ne mozdítsd el azokat mivel az életben is szokszor vannak kerekesszékkel nehez átférhető helyek ilyen például egy keskeny ajtó akár, aztán utána szoktunk egy kis pihenőnek egy mozgássérült parkolót “felfesteni” és a végén szlalomozással fejezzük be a bólyák között.

Képernyőfotó 2015-12-08 - 9.56.21
Talán így leírva egyszerűnek és gyorsnak hangzik, de egy kerekesszéket írányitani sem könnyű ezért aztán megszoktuk mutatni az elején mindig, hogy hogyan tudod magad hajtani előre vagy hátra és persze, hogy hol a fék. Utána pedig már együtt megyünk végig a pályán. Van amikor rengeten jönnek és van amikor épp üres járat van ez általában ebédidőben fordul elő úgyhogy ilyenkor van idő megpihenni egy kicsit. :)

Képernyőfotó 2015-12-08 - 9.58.34
Az ilyen napok azért is jók hiszen együtt egy közöségben lehet az ember, rengeteget szórakozunk és persze az, hogy megmutathatjok kicsiknek és nagyoknak, hogy így is lehet ám teljes életet élni és nincs vége a világnak.

Ha van kedved téged is várunk a SUHANJ! Alapítványban :)

12042220_1037571499595111_1492745240_n


26197_fenyvesi-zoltan-1
LIFESTYLE

30. Wizz Air half marathon

szeptember 22, 2015 • By

A 30. Wizz Air félmaraton egyike azon versenyeimnek amik az abszolút top közé sorolhatóak. Imádtam elejétől a végéig annak ellenére, hogy az egésznek kevés felkészüléssel és egy kisebb megfázással mentem neki. Most is a SUHANJ! Alapítványtól kölcsönzött handbikekal indultam, mint ahogy azt már 4 éve nagyrészt folyamatosan teszem. Hogy mi is az a handbike? Egy 3 kerekű kézzel hajtható sporteszköz mozgáskorlátozottak számára, talán így lehet a legjobban leírni, de azért íme egy kép is róla.

26195_fenyvesi-zoltan-2

Az idei félmaraton miatt volt bennem egy kis félelem leginkább azért, mert a nyáron gyakorlatilag épphogy edzettem valamit és a felkészülést is nagyjából 2 héttel a verseny előtt kezdtem el. Persze sokat közlekedem a városban kerekesszékkel, de azért nem tekerek annyit, pláne nem 21 kilométert. Pluszban hozzájött, még a kis megfázás is úgyhogy aztán a verseny reggelén a kis gombócból inkább nagy gombóc lett.

Nagyon szép napsütéses idő volt, úgyhogy úgy voltam vele, hogy ha a dobógós helyet nem is sikerül megszerezni , de biztosan jól fogom magam érezni a verseny alatt.Az alapítvány színeiben 7 handbike-os állt a rajthoz, én pedig nagyjából az esélytelenek nyugalmával álltam a többiek mellé.  Minket általában mindig egy kicsit hamarabb indítanak el, ez most is így volt. Az Andrássy úton a felvezető motorosok után 5-en haladtunk.

26197_fenyvesi-zoltan-1

A Széchenyi térig ez így is ment, ahol aztán már csak 4-en maradtunk néha fej-fej mellett, néha kicsit lemaradva egymástól. Meglepő módon sikerült tartanom hol a harmadik, hol a negyedik helyet. Csak pislogtam, hogy mi történik, hiszen a felkészülésem korántsem volt meg, de talán az ismert terep és tényleg a jó idő volt, ami motivált, na meg persze az, hogy olyan emberekkel tekertem együtt, akikkel miközben mégis egymással versenyeztünk, el is dumáltunk és jól éreztük magunkat. Így ment ez egészen a 19-es kilométerig, ahol aztán már jött a versenyszellem, és javarészt engem is elkapott a gépszíj. Vaszil Gyuri és Juhász Tomi előttem, nyomomban pedig Lévai Endre tekert. Az utolsó kilométeren kezdtem érezni, hogy már fáradok, amit az egyik motoros rendőr észre is vett, és végig szurkolt, biztatott a célig azzal, hogy már igazán nincs sok hátra.

26196_fenyvesi-zoltan-3

Valószínűleg így lett az, hogy sikerült elérnem a harmadik helyezést, ami után kellett pár perc, hogy magamhoz térjek.. Mindent egybevéve egy remek versenyen vehettem részt, megvolt a városnézés, és persze még egy dobogós helyet is sikerült bezsebelni.

26194_fenyvesi-zoltan

Gratulálok minden résztvevőnek, aki teljesített valamilyen távot!


CONTACT

szeptember 1, 2015 • By

Fenyvesi Zoltán vagyok 23 éves normál főiskolai hallgató annyi különbséggel, hogy kerekesszékben élem az életem. Futóversenyekre járok, érdekel a divat, nemrég Till Attila filmjében szerepeltem, felbukkanok a Coca Cola karácsonyi reklámjában és igyekszem minél jobban felhívni az emberek figyelmét arra, hogy igenis mozgássérültként is képes az ember teljes életet élni.

Ha bármilyen kérdésed van vagy szeretnél együttműködni írj: hello@iamwheelchairguy.com



My name is Zoltan Fenyvesi I’m 23 years old college student with a slight difference that I live my life in a wheelchair. I run on half marathons and marathons, interested in fashion, was acting in Attila Till’s movie, also appear in the latest Coca Cola Christmas commercial and I’m trying to get people attention about the fact that even if somebody is in a wheelchair they can still have a full life.

For business inquiries, press and general  information: hello@iamwheelchairguy.com